FENYVESI NIKOLETTA
#vállakozás #digitalizáció #fejlődés #siker
Fenyvesi Niki vagyok, 1983-ban születtem Esztergomban. Egy egykori bányászközségben nőttem fel, a falu határában. Szerencsés vagyok. Szép gyerekkorom volt. Soha nem voltunk gazdagok, de mindig megvolt mindenünk a húgommal, amire szükségünk volt, még görögországi nyaralásokra is futotta az egész családnak abból a bevételből, amit egy kis zöldséges bolttal termeltek meg. Ma már ezt elképzelni sem tudom. Mármint azt, hogy ebből meg lehet élni azon a színvonalon, mint a ’90-es években.
Mindezt azért mesélem el, mert alapvetően határozza meg azt, aki vagyok. Szeretek vidéken élni. Imádom a természetet, szeretek kirándulni és kertészkedni.
A vidéki általános iskola nekem könnyű volt. Szerettem tanulni. Anyukám mindent megtett, hogy olyan iskolában tanulhassak tovább, ahol használható tudtást kapok. Ő imád utazni, bennem pedig már akkor is meglehetett – tinédzserként természetesen csak valahol nagyon mélyen – az a mindenért lelkesedő habitus, ami ma is jellemez. Emlékszem arra a beszélgetésre, amikor eldőlt, hogy idegenforgalmi középiskolába megyek tovább, mert idegenvezetőként bejárhatom majd az egész világot. Na ez persze nem így lett, mert már a suli végefelé eldöntöttem, hogy én bizony politikus akarok lenni. Vagy diplomata. Mindettől függetlenül a középiskolámnak is nagyon sokat köszönhetek, kinyitotta a világot és megtanított zárkózott, introvertált emberként is szerepelni mások előtt.
Egyetemre nem vettek fel elsőre. Persze, ahogy a legtöbben, úgy én is nemzetközi tanulmányok szakra akartam járni, hova máshova mint a Corvinusra. Nem tudom ez miért csípődött be, de nem bántam meg. De valószínűleg ugyanezt mondanám, ha közgázt, kertészetet vagy épp építészetet tanultam volna. Amit ettől a 6 évtől kaptam – igen, nekem sem sikerült 5 év alatt elvégezni az egyetemet munka mellett -, az a szervezettség, az elfogadás, a nyitottság és a végtelen mennyiségű statisztika óra. Módszertan, adatgyűjtés, elemzés – a mai napig nagy hasznát veszem. Azért egy kis pénzügyi alapképzés jól jött volna itt is. Persze ez az én hibám is, hiszen bármikor áthallgathattam volna másik kar óráira is. Pénzügy helyett mit választottam? Virágkötészetet a kertészetin és arabot az ELTÉ-n. Erre gondolnál te is elsőre, ugye?
A tanulás persze nem áll meg az iskolapadban és bár azóta is többször gondolkoztam rajta, hogy vissza kellene ülni, mert az a fránya gazdasági diploma hiányzik az önéletrajzomból, valahogy nem vitt rá a lélek. Viszont azóta is tanulok, mindent és bármit, ami érdekel, legyen az pénzügy, politika, programozás, permakulturális kertészkedés, mentális modellek, mesterséges intelligencia, tárgyalástechnika, decentralizált gazdaság – és ezt most szándékosan írtam sorrendmentesen, mert a lényeg, hogy mind “is”. Könyvekből, hangoskönyvekből, potcastekből, tutorial videókból, előadásokból, a világból, a világról.
lóasszisztált coaching
Állataszisztált-tréning és Coach Központ
ingatlan közvetítő
Füti Omega Ingatlaniskola,
Budapest
szervezetszociológus,
politikai elemző
Budapesti Corvinus Egyetem
marketing menedzser
Athéné Szakközépiskola, Budapest
protokoll menedzser
MIOK József Nádor Szakképző Iskola, Budapest
érettségi, idegenvezető képesítés
Xántus János Kéttannyelvű Idegenforgalmi Középiskola, Budapest
Amíg valamire azt tudod mondani, hogy tudod, addig biztos lehetsz benne, hogy csak a felszínt kapargatod.
Minél többet tanulsz, annál biztosabb leszel benne, hogy mennyi mindent nem tudsz.
vezérigazgató
Oxford One Zrt. | Budapest
Innovációs – elsősorban informatikai – vállalkozás operatív vezetése
interim operatív igazgató
“A Szikla” Múzeumi Közhasznú Alapítvány | Budapest
Sziklakórház Atombunker Múzeum operatív vezetése
vállalkozó
Bliss Villa | ColorCat Design | Balatonfüred
12 szobás panzió a balaton partjától néhány száz méterre és a kedvenc hobbi projektem, egy dekorációs webáruház
operatív igazgató
Sziklakórház Közhasznú Nonprofit Kft. | Budapest
Sziklakórház Atombunker Múzeum operatív vezetése
marketing menedzser
Sziklakórház Közhasznú Nonprofit Kft. | Budapest
Ahogy valószínűleg te is, én is diákmunkákkal kezdtem a pályafutásomat. Az egyetemi ösztöndíj és a diákhitel jó volt, hogy ott volt, de abból még a lakhatásra sem futotta, pedig hárman béreltünk egy albérletet már. Voltam árufeltöltő, hostess, könyvesbolti eladó, biztosítási alkusz, tolmács a BKV-nál a combino villamosok szerelőinek, telefonos ügyfélszolgálatos és telefonos kintlévőségkezelő (utólag is elnézést mindekitől, akit BKV büntetés behajtásával kapcsolatban zaklattam, nincs mentségem, de legalább így a telemarketing munkákat sikerült megúsznom).
2007-ben találkoztam először a Sziklakórházzal, amiről akkor még nem is tudtam, hogy milyen sokáig meghatározza majd az életemet. Tárlatvezetőként kezdtem el dolgozni, 2008-ban marketing menedzser lettem, 2009-től pedig operatív igazgató. Szuper élmény volt végignézni és csinálni, ahogy egy elhagyatott földalatti létesítményből nemzetközi hírű múzeum lesz, aminek a látogatószáma már az 1.000.000 főt is meghaladta. A helynek igazi múltja van, hiteles története, fontos üzenete. Nem is tudom eldönteni, hogy melyik volt a meghatározóbb élmény számomra, találkozni azokkal a szemtanúkkal, akik átélték itt a háború borzalmait és meghallgatni a történeteiket, vagy létrehozni valamit a semmiből, amire sok százezer ember lett kíváncsi. Az alapoktól építettünk üzletet, marketinget, csapatot, adminisztrációt, képzést és 2019-re már egy több mint 50 fős csapat kellett ahhoz, hogy működtesse a gépezetet és átadja a hely üzenetét. Ha még nem járt a “sziklában”, őszintén ajánlom, hogy tedd meg.
2013-ban családostól döntöttünk úgy, hogy változásra van szükség. Anyukámék már egyre nehezebben bírták a fizikai munkát a boltban, ráadásul a bevétel sem volt már olyan, mint régen. Szóval pár hónap országjárást követően megtaláltuk az ideális helyet és valami olyanba fogtunk, amit előtte egyikünk sem csinált: panziót nyitottunk. Érdekes volt, kihívásokkal teli, sokat tanultam belőle. A szállás.hu és a booking.com is abban az időben kezdett nagyon felkapott lenni és én mindenhol ott akartam lenni. Ráadásul a hely szezonalitása miatt kényelmesen megfért egymás mellett a szálláshely üzemeltetés és az én kedvenc hobbi projektem, a dekoráció készítés és egy dekorációs webáruház működtetése. Utóbbiból jól megélni keveseknek adatik meg, de továbbra is tartom, hogy ha egyszer nyugdíjas leszek – ha leszek egyáltalán nyugdíjas – szeretnék majd újra ezzel foglalkozni és megélni a kétkezi kreativitást. A kreativitás mellett ez a projekt amiatt is nagyon hasznos volt, mert itt ismerkedtem meg a webshopok és az online marketing, elsősorban a közösségi média világával. Bár azóta rengeteget változott ez a terület, mégis sokkal könnyebben boldogulok benne és választok jó megoldást a rendelkezésre álló több száz közül is, mintha soha nem próbáltam volna saját webáruházat létrehozni.
2018-ban interim operatív menedzserként visszatértem a Sziklakórházba, ahol már egy még nagyobb csapat, még több látogató várt. A legnehezebb kihívás mégis a Covid volt. Tudom, hogy szinte minden iparágat súlyosan érintett, de szívszorító volt látni, hogy hónapokig kong az ürességtől az addig élettel teli hely. Hosszú időszak következett, lassú felépüléssel.
2020-ban a Covid kitörése után kellett egy vállalkozás, ami stabilan tud működni akkor is, ha a válság elhúzódik. Ezért az informatika, illetve innovatív megoldások irányába indultunk és az akkor megalapított Oxford One Innovációs Központ Zrt. vezérigazgatója lettem. Nagyszerű időszak volt, amikor rengeteget tanulhattam. Az operatív vezetés mellett projektmenedzseri feladatokat is elláttam, a cég SaaS oktatási platformot fejlesztett és egyedi webshop megoldásokat. Azóta is tanulok. Valószínűleg soha nem leszek programozó, de ki tudja mire lesz még hasznos, hogy megtanulom a HTML, CSS, SQL Python stb. alapokat és folyamatosan figyelem és tesztelem a now-code és low-code keretrendszereket, illetve SaaS szoftvereket (elsősorban AI, projektmenedzsment, sales, oktatás és marketing területen).
Ha mást nem is, legalább az érzést, hogy nem vagy egyedül és nem vagy marslakó, ha téged is minden “is” érdekel. Nem tudok és nem is akarok egy dologra koncentrálni, mert annyi érdekes dolog van körülöttünk. Soha nem leszek egy terület szakértője és már elfogadtam.